HorgászClub.hu

Valamikor öt éves koromban kezdődött. Ekkortájt kezdtük rendszeresen járni a Dunára testvéremmel és néhány kispajtásommal egy szál mogyorópálca és egy jó méteres zsinórra szerelt parafa dugós, gombostűs cájggal. Még eszünkbe sem jutott, hogy olyan is van hogy HORGÁSZ VILÁGBAJNOKSÁG.

Ahogy teltek az évek, egyre több és több időt töltöttem a vízparton és persze egyre jobb pálcákkal késztettem partra hol a bajszosokat, hol a keszegeket, vagy éppen az apraját százszámra. Néhány évvel ezelőtt, egy véletlen folytán (barátom unszolására) keveredtem el életem első versenyére, ahol nem kis izgalommal ugyan, de rögtön a második helyen végeztem. A győztest körülölelő boldogság és elismerés némileg irigyléssel töltött el, elhatároztam, legközelebb az enyém lesz a legnagyobb kupa! Ezután minden szabadidőmet, no és persze minden zsebpénzemet a hobbimra szenteltem. Míg a barátaim az esti bulit tervezték, én a közeli boltban válogattam az önsúlyos úszok között. Ekkorra már jól tudtam mi az a Magyar Bajnokság és persze, ugyan csak az újságokból , de már “hallottam” a horgász világbajnokságról is. Az idő múlásával egyre több és nagyobb tapasztalatra tettem szert, szép lassan belekóstoltam a versenyhorgászat minden fortéjába. Már nem csak a machbotos horgászat létezett, bár mindig megmaradt számomra kedvenc módszernek. Spiccbotoztam, küszöztem, majd megvettem életem első rakós botját. Kicsit merev volt, kicsit nehéz, de az enyém.

2005.-ben elindultam az Ifjúsági Országos Bajnokságon. Nem csak a sporttársak, de saját magam is meglepődtem amikor a dobogó legfelsőbb fokán álltam és tudatosult bennem Magyar Bajnok vagyok! Innen már egyenes út vezetett az ifjúsági wb-re ahol egyéniben ötödik lettem. Itt deja vu érzésem volt, ugyanaz forgott a fejemben mint sok évvel ezelőtt az első versenyemen, be akarok kerülni a felnőtt keretbe! Ismervén a mai magyar élmezőnyt, ez kicsit nagy falatnak tűnt, de ettől kezdve minden energiám eme cél elérésére fordítottam. A középdöntőre Balatonújlakon a Nyugati-Övcsatornán került sor. Rendkívül jó pálya, bár még nem régóta tartottak itt versenyeket. Mivel lakóhelyemtől elég távol esik kissé nehéz volt megoldanom az edzéseket, de azért a válogató előtt jó néhány alkalommal ellátogattunk oda. A 24 fős mezőnyből a negyedik helyen végeztem.

Teljesült az egyik álmom, tagja voltam a 2008.-as Magyar Felnőtt Férfi Válogatottjának. A wb helyszín Olaszország, az időpont szeptember, de ami igazán fontos volt, hogy kikkel?! Mert Magyar Szilárd, Walter Tamás, Nagy Benő, Nagy Attila, Csillag Laci alkották a keretet. Az edzésnapokon próbáltam kihozni magamból mindent, no és persze mindenben figyelni a “nagy öregekre”! A szövetségi kapitány döntést hozott, már az első fordulóban ládára ülhettem az edzéseken nyújtott teljesítményem alapján. Zsákmányainkat a 30 méter széles csatornán, amelyből közel négy km volt a pálya, főként a kárászok alkották, amelyek súlya verte a kilót, de beakadt néha 1-1 ponty és dévér is. A csapat döntése alapján a Van Den Eide egyik sötét, nagyobb szemcsés krémes etetőanyagát használtuk. Szerelékeimet pedig 1,4.-es gumival, 16-18.-as főzsinórral 12-14.-es előkével és pici, mindössze fél grammos úszóval állítottam össze. Egész este forgolódtam, próbáltam a taktikámat még egyszer, századszorra is összerakni, végre itt a nagy lehetőség, nem hibázhatok!

Kevés alvással eltöltött idő után, reggel már a sorsoláson találtam magam. Ahogy megérkeztem a helyemre pakolni kezdtem, próbáltam rutinos mozdulatokkal tenni a dolgom, de ki képes erre ha a világ élvonala veszi körül? Nem könnyítette meg a dolgom a sorsolás, hiszen közvetlen szomszédom nem más volt mint az egyik angol kiválóság, Will Raison (világbajnok lett)! Persze a lábam is újra belekezdett, fél szemem az úszón a másik meg rajta. Természetesen szedte is a halat ahogy elő van írva, nekem pedig csak néhány jutott. Kissé zavarodottan poharazni kezdtem a földes szúnyogot, aztán kárász és még egy meg még egy. Persze az etetést nem hagytam abba, de már csak minden hal után tettem, ami meg is hozta az eredményt! Az erősebb gumira és előkére váltottam, hiszen megjelentek a pontyok az etetésemen. Will elhúzott, de az utolsó óra még hátra volt, ez idő alatt hat pontyot sikerült szákba terelnem, amellyel feljöttem és az ötödik helyen végeztem. Kissé megnyugodtam, bár tudtam még csak az első csatát nyertem meg! Másnap már nyugodtabban pakoltam, de ezt a fordulót is hozni kellett.

Másnap a dudaszó után már toltuk is be a rakósokat, remegett a lábam, de még hogy! Szorítottam a bot nyelét a térdemre, de nem akaródzott csillapodni. Óráknak tűnő alig húsz perces várakozás után a pici úszó finoman eltűnt, hosszú fárasztás azután már a szákban csobbant az első kárász. Kapásaim és merítőmbe terelt halak számának növekedésével lábremegésem is alább hagyott, már csak három dolog létezett, a rakós, a halak és jómagam. 11. 500 grammos fogásom a 4. helyet érte a szektoromban.

Csapatunk az ötödik helyen végzett, jómagam pedig a Magyar Csapat legjobbjaként 11.-ik lettem a 180 fős mezőnyből. Életem egyik legszebb pillanatai voltak ezek, soha nem felejtem a mögöttünk álló 3-400 nézőt, akik minden halunkat megtapsolták és hogy a csapat befogadott.

Csőregi Balázs