HorgászClub.hu

Már a történelem órákon az iskolában annak idején megtanulhattuk, a híres hadvezérek a győzelem érdekében a praktikák jelentős tárházát megtanulták, ismerték, de ami a legfontosabb, ösztönösen használták is őket. Nos, így vagyunk mi is ezzel, halandó horgászok, akik csak a magunk piciny „csatáját” szeretnénk megnyerni a kiszemelt halfajjal szemben, még ha csak egy fotó és egy gyors mérlegelés erejéig is, ösztönöktől vezérelve, főként a birtokbavétel élményéért, ami valljuk be, minden egyed szákba terelésénél heves szívveréssel jelentkezik. De ez a horgászat lételeme, ezért töltünk órákat, napokat és sokszor heteket a vízparton, mert vágyunk erre a csodás élményre. Ezek az élmények azonban olykor ritkábbak, néha elmaradnak akár hosszú időre is. Ilyenkor számba vesszük a lehetséges okokat, vajon miért nem fogtuk meg süllőnket?

Az okok között kutatva számos választ találhatunk, és ezek mind léteznek. A körülményeket, az általunk alkalmazott technikát, a felszerelés minőségét, az időjárást, mind górcső alá vehetjük, és választ kereshetünk. A megoldás azonban a mi kezünkben van. Lehetőség szerint alkalmazzunk egyszerű, ám a halak számára feltűnő, mégis gyanútlanságot ébresztő praktikákat. Egy ilyen praktika a drop shot, ami a lágy, műcsalis horgászat egyik formája, amivel kitűnő eredményeket érhetünk el kapástalanabb időszakban is.

De mi is az a drop shot? Eredendően két különböző készség összeállítást alkalmazunk a plasztik vagy gumi csalik vezetésénél, mégpedig a split shot és a drop shot összeállításokat. Míg az előbbinél az ólom, a csali (twiszter, gumihal) előtt - általában horoggal egyben – helyezkedik el, addig az utóbbi esetében az ólom végólomként szerelt, állíthatóan a meghorgászandó mélységek eléréséhez.

A módszer lelke és fogóssága magában a műcsaliban, valamint az azzal harmonizáló horogban és annak rögzítésében rejlik. Míg a split shot, un. hagyományos pergetésnél a műcsali méretéhez választjuk az ólomfejjel ellátott horgot, addig itt csak a horog elrejtésére van szükségünk. Ha szemügyre vesszük a klasszikus drop shot csalikat, azonnal szembetűnik rendkívüli lágyságuk és hosszú, elvékonyodó testük. Általában a hagyományos halformákkal és a férgekhez nagyon hasonlító alakúakkal találkozunk főként, és a mozgásukat leginkább meghatározó elvékonyodó vagy villás farok jellemzi. Ezeknek a gumi csaliknak sajátos kialakításuk révén a mozgásuk nagyon megtévesztő a ragadozó halak számára. A horog – vékonyhúsú, füles, speciálisan a drop shot módszerhez kialakított – önmagában rögzíti a csalinkat a készséghez, és önsúlyának, lágy kialakításának köszönhetően csalink önálló életre kel a vízben, a megfelelő vezetésnek köszönhetően, elhitetve a vergődő, haláltusáját vívó csali látszatát.

A drop shot a könnyű pergetés egyik módszere, erőssége a csali vertikális mozgása, éppen ezért a készség tagjairól (bot, orsó, zsinór, stb.) a későbbiekben, folytatva megkezdett sorozatomat bővebben írok, természetesen a gyakorlatban tesztelve és bemutatva azok eredményességét. Ami viszont általános érvényű, az a „klasszikus drop shot szerelék” összeállítása. A horgot a főzsinórra rögzítjük egy egyszerű palomar csomóval, de figyeljünk oda arra, hogy a zsinór hurkot a horoghegy felöli oldalon fűzzük be a horog fülébe. Én a horgászataim során általában fluorcarbon előkére kötöm a horgot, melynek hossza 150 cm. Természetesen függ az előke hossza a meghorgászni kívánt mélységtől is, de a későbbiekben erről is szót ejtek. A főzsinórt tekintve a horgászhely paramétereit mindenképpen figyelembe kell vennünk. Speciálisan a Drop Shot módszerhez kifejlesztett monofil zsinórok is tökéletesen alkalmasak a módszerhez, ám van, aki a fonott zsinór strapabírására esküszik. A legfontosabb szempont a kiválasztásnál, hogy személy szerint mi, melyikkel tudjuk a legaktívabb, legfinomabb kontaktust tartani a csalival, majd a megakasztott ragadozóval.

A készség következő fontos eleme a speciális drop shot ólom. Ennek több fajtáját ismerjük, természetesen mindig az adott víz és terep (mederfenék) viszonyoknak megfelelő használatát javaslom.

Klasszikus a gömbólom, és akadósabb, egyenetlenebb meder fenékhez jobban alkalmazkodik a pálca, vagy az ovális ólom. Legfontosabb tulajdonsága és ismérve azonban mindegyiknek a forgó beakasztó fül, ami elengedhetetlenül szükséges. A speciálisan kialakított fülbe ugyanis befűzzük a 150 cm-es előkénk vagy főzsinórunk horog alatti részét, ezzel beállítván, hogy közvetlenül a meder fenék felett, vagy magasabban vízközt, netán a közvetlenül felszínen keressük a tüskéshátúakat. Éppen ezért fontos, hogy az ólom fülébe akasztott zsinór „felesleges” részét ne vágjuk le, mert ha a felszín közelében akarjuk a gumihalat vezetni, akkor szükségünk lesz rá. Ez teszi lehetővé a módszer egyik előnyét, a vízmélység minden rétegét vallathatjuk, ahol süllőt sejtünk. Használat közben pedig a halakat és minket sem zavar, ebben biztosak lehetünk. Nem kell csalit váltanunk, esetleg horgot az ólomfejjel együtt, elég az ólom és a horog távolságát a kívánt mértékre beállítani, és máris következhet az újabb dobás. Az ólmok súlya általában 5-30 g között ideális.

A csali vezetésének szemléltetése, és a módszerhez szükséges felszerelésekről cikkem következő részében olvashattok!

Horgászüdvözlettel:

Varjas Zsolt

(Zsola)