Horgaszclub.hu

Bojli - A novemberi pontyok

Vissza
Az idén végre lehetőségem nyílt egy igazi késő őszi túrára. Sajnos most sem dúskáltunk szabadidőben, de amikor Feri barátom felhívott, hogy azért még ne rakjuk sufniba a botokat, örömmel tettem eleget az invitálásának.

Már igencsak november derekán jártunk és a nappali hőmérséklet sem emelkedett 5 fok fölé, mindezek ellenére már alig vártam az indulást. Fecóval már a parton találkoztunk. Megérkezvén az egyik kedvenc vizem a Merenyei tározóhoz először természetesen a tógazdákat üdvözöltük, majd megpróbáltunk megfelelő horgászhelyet választani. A tározó egészen más arcát mutatta mint általában. A máskor nyüzsgő part most teljes csendes volt. Rajtunk kívül horgász sem vallatta a vizet, így előfordult ami eddig még soha, oda ülhettünk ahova csak akartunk. Mivel a nappalok igen lerövidültek, gyorsan a 10.-es hely mellett tettem le voksom, ahol neki is fogtunk a tábor felépítésének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerettük volna, hogy még a sötétedés beállta előtt minden a helyére kerüljön. Alig egy óra elteltével már a bójázás miatt pattantunk a csónakba. Fecó, mivel még nem járt a vízen, igen meglepődött amikor azokat kicsivel több mint 300 méterre raktuk le. Kissé gúnyos vigyorral hozzátette, hogy én itt csak tanulok. Talán utalva arra, ha nem fogunk halat akkor nekem kell elvinnem a balhét! Tudtam, hogy erre kevés az esély, hiszen van itt hal bőven. De azért nem áll felkészülni. Alapetetésnek minden bója 2-2 vödör kaját kapott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A már szokásos magmix mellé néhány kiló bojlit és pelletet kevertem, némi AminoBombbal fűszerezve, de a szokásosnál jóval több aromával. Minden vödörbe 3 flakon Daylight Fusion adagoltam, hiszen nagy hangsúlyt fektetek a lehűlő vizeken a csalogató újdonságokra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

No és persze nem maradhatott el a már jól bevált és többször bizonyított Pontysó sem. Természetesen ezzel csak módjával, maximum 100 gramm naponta!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végre minden a helyére került és még a sötétedésig is volt némi időm. A megérkezésre, az újbóli viszontlátásra töltöttünk egy pohárkával a z idei málnapálinkából, hátha meghozza az ihletet a halaknak is! Kicsit talán elkényelmesedtünk a székeinkben, de szerencsére nem sokáig. Balos botomon amolyan maszatolós, de folyamatos kapással jelentkezett az első páciens. Finom bevágás után már a csónakba pattantam, amikor Fecó barátom még szinte a meglepetéstől földbe gyökerezett lábakkal állt. De szerencsére a felocsúdás nem tartott sokáig, hamar mellém csapódott és már robogtunk is a hal felé. Szépen húzott és jó volt újra fárasztani egy hónap kihagyás után. Barátom arcán a meglepettséget lassan a kíváncsiság apró jelei lepték el. Lassan a hal fölé értünk, de csak nem akarta megadni magát, jó negyed órába telt mire először néhány korty levegővételre tudtam kényszeríteni, majd még néhány kirohanás után már a merítőben találta magát. A part felé nem bírtam tovább és csak annyit mondtam -ez Merenye- hogy Fecó lássa, e még csak a kezdet! Az igazi meglepetés a parton volt látható az arcán, hiszen a mérlegre tekintve láthatta, hogy a hal 50 dekával nyomott többet tíz kilónál. De ahogy jött, úgy tűnt el a hullámok között a tükrös, aki alig fél órával az etetés után értékelte a gondoskodásunkat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szerelék gyorsan visszakerült a helyére, hiszen mindketten bíztunk a folytatásban. És minderre nem kellett sokáig várnunk, hiszen röviddel ezután társam egyik swingere kezdett óvatosan, de határozottan emelkedni. Néhány perel később már a hal fölé értünk és végre a szákolásnál Fecó arcán a boldogságot láttam. Boldogságot, amely bármely horgásztársam érzett volna ebben a helyzetben. Hiszen alig 3 fok van, november és egy gyönyörű töves pihen a merítőnkben! Őkelme sem sokkal maradt le előző társától, hiszen 8,7 kgt nyomott.

Lassan besötétedett és hát meg is éheztünk, hiszen töredelmesen bevallom, minden hal után ittunk egy kortyot a málnanedűből. Nekifogtam hát, egy amolyan tóparti wokmix elkészítéséhez, minden hazai jósággal és bőséggel.

Különösen jólesett a meleg vacsora, de az emésztgetésre nem sok idő jutott, hiszen ismét én következtem, már ami a kapást illeti. Még alig volt nyolc óra de már egy újabb 12,4 kg-s potyka nem tudott ellenállni az édes bojlinak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igen, jómagam is meglepődtem, hiszen valami oknál fogva Fecónál a fokhagymásat, nálam pedig a japán cseresznyét húzták valamilyen különleges inditatásból. Bár mindketten lebegtettük a csalit és használtuk az AminoBombot, de talán a siker kulcsa a Spawn halikrának köszönhető, hiszen rengeteg aromát képes magába szívni. Az aromának pedig hatalmas jelentősége van ilyenkor, amikor a halak már kevesebbet mozognak a táplálékért és fontos, hogy érezzék azt még távolabbról is.

 

 

 

Mivel a hőmérséklet fagypont közelében ingázott, jobbnak láttuk, ha a fűtött sátorba fészkeljük be magunkat, hiszen az éjszakától már sok mindent nem vártunk. De ahogy mondani szokták, amíg a csali a vízben van addig bármi megtörténhet. És kisebb meglepetésünkre meg is történt. A csend elmaradt, hiszen hajnalig újabb 4 ponty került néhány perces fogságba. Őszintén megvallva még magam is meglepődtem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggel gyors etetést követően újult erővel készültünk a folytatásra, amely szerencsére nem maradt el. Nem volt megállás, először nála egy 14,20-as, majd a Fecónál és így tovább egészen másnap reggelig. Szinte óránként volt egy-egy kapásunk és csupán egy pontyot fogtunk 5 kg alatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igazi őszi horgászat volt ez akkor, amikor már a legtöbben elpakolták pecáikat, minket hajtott a kíváncsiság és hát nagyon nem bántuk meg. Sajnos mint mindig az ilyen széria is véget ér egyszer, most azonban nem a halak kapókedve lankadt valamelyest, hanem nekünk járt le a rövid szabadságunk. Már pakolnunk kellett volna, de ez egyikünknek sem volt ínyére. Merenye a barátságos őszi arcát mutatta, a szokás szél is alig fújt a halak pedig csak ettek, megállás nélkül. Tudtuk, hogy nem sokáig húzhatjuk már a dolgot, de mintha éreztük volna, hogy valamit még rejt ez a csodálatos víz. Sokszor érzi ezt az ember a hasonló túrákon, de most valóra is vált, amolyan megkoronázván ezeket a kicsit didergő napokat! Fecó botján a kapást egyetlen pittyenés jelezte és a swinger alig néhány millimétert mozdult csak el. Kicsit tétovázva nyúlt a bot felé, talán mintha tőlem várt volna egy kis megerősítést. Én csak bólintottam és már indultam is a csónak felé. Alig pár másodperc múlva már társam is mellettem volt és egy jó kis fárasztás vette kezdetét. Olyan fárasztás, amiben már sokunknak volt részünk. A víz szépen hullámzott, a hideg szél az arcunkba csapott, de mindezt mintha nem is éreztük volna. A hal olyan szépen pörgette a csónakot, mintha az életéért küzdött volna. Persze elvileg azért küzdött, hiszen ő mást nem érzett, csak valami idegen szúrós tárgyat a szája szélébe. No és arról a valamiről nem is beszélve, ami nem engedte a mélybe törni. Olyannyira, hogy a sok próbálkozás után már valami furcsa szerzet vette körbe a testét, szinte mozdulni sem tudott. Lassan teltek a percek ő pedig valami furcsa helyre került, de az volt az érzése mintha már járt volna ott. Víz ömlött rá, de hiába mozgatta úszóit, nem tudott mozdulni. Aztán valami furcsa villanást látott. Ekkor bizakodni kezdett, hiszen amikor régen hasonló dolog történt vele, akkor röviddel ezután már újra a vízben találta magát. Emlékezete nem csapta be, néhány pillanat sötétség után, már érezte úszóival a vizet és most már lassan haladt előre, lassan komótosan, vissza az éltető elemébe. Már nem érezte a szájában azt a tárgyat és semmi nem tartotta vissza, hogy előretörjön, előre a mélység felé az otthonába. Nem értette a dolgot, hiszen ő csak éhes volt, de már megnyugodott, hiszen már ott volt újra annak a gödörnek a szélén, ahonnan nemrég az a valami elragadta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fecó arcán hihetetlen öröm volt látható. Nem kell ehhez sokat hozzáfűzni, szerintem elég az, hogy a hal 16,9 kg volt és ő még ekkorát nem fogott! Ez az az öröm, amelyben az embernek érdemes osztozni a csapattársával. Ami pedig a túrát illeti, az alig 40 óra alatt közel 200 kg halat sikerült fognunk 8750 grammos átlagsúllyal!

Feltöltve: 2012-12-26 20:55 - Frissítve: 2012-12-26 22:15
Érdekesnek találta? Ossza meg ismerőseivel:
Iwiw Facebook Twitter Tumblr Google
#1 bertusferenc
2012-12-27 19:19
köszi jocó a lehetőséget ez tényleg élménypeca volt, remélem mihamarabb sikerül újra valamelyik vizet vallatni!

Még üres a kosara? Rendeljen webáruházunkból!
Látogassa meg horgaszclub.hu a ShopMania weboldalon
Neked fontos a KÖRNYEZET- VÉDELEM?


  •  
  • "A földet unokáinktól kaptuk kölcsön" én e szerint élek! (55%)

  •  
  • Amennyire tudom védem a környezetemet! (36%)

  •  
  • Szelektíven gyüjtöm a hulladékot! (7%)

  •  
  • Néha eszembe jut! (2%)

  • Hidegen hagy! (0%)


  • Összesen 127 szavazat érkezett!

Régebbi szavazások



Bezár

HorgászClub Pontyfogó Kupa 600.000 forintos díjazással

A Horgászclub.hu Pontyfogó Kupa harmadik illetve negyedik  ízben kerül megrendezésre. A megmérettetésekre 2012. Május 3-6-ig az 5 tó Horgásztórendszer 3-as taván valamint 1012 június 21-24 között a Malomvölgyi Parkerdőben a Kökényi tónál kerül sor. A versenyekenn fenekező módszerrel, hajszálelőkén felkínált csalikkal lehet horgászni. Az induló csapatok a mérlegelések során elért összespontszámuk alapján nyerik el helyezéseiket.

Gyere és küzdj meg Tornádóval a 600.000 forint nyereményért!

További információk

{title}

{desc}

Tovább...
Bezár