HorgászClub.hu

Amikor megkerestek minket, hogy próbáljuk meg horgászataink során alkalmazni a foszforeszkáló festékeket és pigmenteket, kicsit szkeptikusak voltunk. Természetesen sokat hallottunk már ilyen bojlikról és egyéb csalikról, csakhogy azok általában fluoreszkáló csaliként hirdették!

No akkor itt álljunk is meg egy szóra! Hiszen mi is fogalomzavarban szenvedtünk, hogy fluoreszkáló vagy foszforeszkáló!?

A fluoreszkáló anyagok csak addig bocsájtanak ki fényt, amíg UV (tartalmú) fény éri őket. Nem tárolják annak energiáját, tehát a fényforrás lekapcsolása után nem világítanak. Példák erre a szövegkiemelő filcek, vagy a papírpénzen a fluoreszkáló rostok, amit a pénztáros vizsgál. Ezért az ilyen névvel fémjelzett csalik vagy nem bocsátanak ki fényt magukból, vagy ezekbe keverve foszforeszkáló pigmenteket tartalmaznak, amelyek ilyen formában nem biztos, hogy egészségesek a vízi élőlényeknek!

A foszforeszkáló pigmentek (festékpor) ultra-ibolya (UV) fény hatására feltöltődnek, majd típustól függően különböző időtartamon keresztül és különböző erősséggel fényt bocsájtanak ki magukból. Nem szükséges különleges fényforrás a töltésükhöz, egy hagyományos izzó, vagy egy fénycső is bocsájt ki UV-fényt, de mind közül a Nap fénye a leghatékonyabb, akár közvetett formában is.

Ha lekapcsoljuk a fényforrást, akkor a kezdeti fényerő gyorsan elkezd csökkenni, majd egyre lassuló tempóban halványul. A neonzöld pigmentek fényereje a legnagyobb és ezek világítanak a leghosszabb ideig is. Körülbelül 10 óra múlva éri el azt a fényerőt, hogy egy teljesen sötét szobában alig látszik. Ha elég nagy a felület és megfelelő a fedettség, akkor olvasni lehet mellette a feltöltést követően akár 20-30 percig is. A környezet fényszennyezése nagyon befolyásolja a láthatóságot, tehát lehet, hogy fél órának fog tűnni a teljes után világítási idő, mert a külső fény elnyomja a festék fényét. A fent említett 10 óra koromsötétben való megfigyelésre vonatkozik. Állandó UV-megvilágítás alatt a pigmentek folyamatosan a kezdeti, legerősebb fényükkel világítanak, néhány rejtett UV-izzóval nagyon látványos dekorációk készíthetők.

Az egy-két évtizeddel ezelőtt (vagy nem is olyan régen...) használatos foszforeszkáló anyagok, amelyeknek ténylegesen volt foszfor tartalma (innen a jelenség neve), még mérgezőek és enyhén radioaktívak voltak. Akkoriban az órák számlapját is ezzel festették, de ne dobja ki régi Doxáját, a rajta lévő mennyiség elenyésző, ráadásul jól el van zárva a külvilágtól. Még ma is fellelhető ez a típusú foszforeszkáló festék, de nálunk biztosan nem. Egyrészt tized annyira hatékony, másrészt a fent említett negatív tulajdonságai miatt a tárolása sem lenne egyszerű. A mi anyagaink nem radioaktívak, nem mérgezők, hivatalosan is teljesen veszélytelennek minősülnek. Ettől függetlenül ha a bőrére kerül mossa le. Ne nyelje le, ne lélegezze be, ne adja kisgyermek kezébe.

A tiszta festék pigment élettartama megfelelő tárolási körülmények között legalább 15 év, tehát egy bekevert foszforeszkáló festék felhasználhatósági ideje nem ezen fog múlni, hanem a hordozóanyagon, amibe a pigmentet belekeverték.

A fényporok foszforeszkálás útján fényt kibocsátó anyagok. Ezért nevezik őket foszforoknak is, jóllehet, nem feltétlenül tartalmaznak foszfor atomokat.

A fénypor gerjesztés hatására gerjesztett állapotba kerül, amiből alapállapotba való visszatérésekor fényt sugároz. A kibocsátott fény energiája minden esetben kisebb, mint a gerjesztésé, a kettő hányadosa a kvantumhatásfok.

A fényporok leggyakrabban átmeneti- (d-mező) vagy ritka földfém (f-mező) vegyületek, többnyire oxidok, szulfidok, halidok és szilikátok. Az alapvegyületen kívül gyakran tartalmaznak még egy aktivátort is. Ez igen kis koncentrációjú szennyező anyagot jelent, amely módosítja például kibocsátott fényt, vagy az utánfénylés idejét. Elfogadott jelölési módjuk kettőspont után.

Felhasználási lehetőségeik szinte korlátlanok, az alkalmazás helyét és technikáját tulajdonképpen csak a hordozóanyag határozza meg, amibe belekeverik őket.

De térjünk vissza a horgászatra!

Első aggályunkat a festék és pigmentek szavak hallatán tolmácsoltuk a forgalmazó felé. DE természetesen felkészülten nyújtotta át az anyag „biztonságtechnikai adatlapját” amely szerint ez az anyag NEM KÁROS A VIZEK ÉLŐLÉNYEIRE!

Ekkor jött a kísérletezés. Két anyagot kezdtünk el használni, az egyik a festékpigment volt a másik pedig a vízbázisú foszforeszkáló festék. Ez utóbbinál volt könnyebb dolgunk, hiszen az úszókat, illetve a kapásjelzóket, valamint rod podjaink egyes részeire vittük fel az anyagot ecsttel. Száradás után pedig már használhattuk is őket. Néhány óra elteltével elegendő volt csupán 10-12 percre a töltőlámpa alá helyezni ezeket és már újra használhatóak voltak!

A pigmenteknél volt a bonyolultabb dolgunk. Ebben az esetben a nyers ólom felületére porszórással kellett ezt az anyagot feljuttatni. Persze ez egyszerűnek tűnik, de nem volt az! Ha teljes egészében ezzel vonjuk be az ólmokat, az megfizethetetlen! Így ki kellett kísérleteznünk a megfelelő összetételt és ehhez persze a megfelelő vivőanyagot. Erre jó néhány napunk elment és persze sok-sok különböző színű fémlapocskánk lapult már az asztalunkon. Úgy a tizenkettedik próbálkozásra sikerült megtalálnunk a megfelelő szín-nyersanyag kombinációt, amely elkészítése még megfizethető és kellőképpen foszforeszkál is.

Ezután következhetett végre a tesztelés amelyről következő írásunkban olvashattok.