HorgászClub.hu

Az FZZ a horgászok által leginkább arról vált híressé, hogy egy igen nehéz pálya, és annak ellenére, hogy sok nagy halat rejteget, ezeket sokszor igen nehéz a horogra csalni, a víz rapszodikus jellege miatt...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan vágtunk bele a horgászatba?!

 

Megeshet, hogy éppen a bevezető keretében felvázolt gondolataim miatt vonz engem ez a tó, és térek vissza évente újból és újból ide, hogy egyszer aztán megnyerhessek egy itteni „meccset”. Azonban a legutóbbi horgászat eredményét tekintve ezúttal ki merem jelenteni, hogy ez a terv idén tavasszal végre sikeresen teljesült. A kis csapatunkat piros-fehér-zöld lobogóval Szabó Tomi teszthorgász barátom képviselte, ezentúl Sandro fiam, és jómagam alkottuk a társaság teljes egészét.

A korábbi próbálkozásokból kiindulva ez alkalommal változtattunk régebbi a taktikákon, ami gazdag kamatozást eredményezett számunkra a halfogás terén, no, de ne szaladjunk ennyire előre…

Abból kiindulva, hogy itt a halak nagyon kitanultak, és óvatosak, arra kellett egy megoldást kitalálnunk, hogy a csalink felkínálása minél természetesebb legyen. A csalizás mellett még egy fontos apróság, amin változtatnunk kellett, az az volt, hogy nem horgasztunk azokon a helyeken, amelyek már majdnem minden visszajövő horgásznak bent vannak a GPS-ében.

 

Melyek voltak a bevált taktikáink?

 

Elhatároztuk, hogy bóják nélkül, gyakorlatilag kereső horgászatot folytatva fogunk próbálkozni, az etetőanyagot pedig érzésünk szerint juttattuk be a kiszemelt horgászhelyre. A megszokott gyári bojlikhoz ezúttal oldódó golyókat is raktunk. A horog alatt felkínált csalikból azokat a típusokat használtuk, melyekkel etettünk is, ezek minden 24 órát követően cserélésre kerültek, persze amennyiben nem lett volna előbb kapás rájuk. Mivel csak úgy „találomra”, gyakorlatilag a szerencsénkre utalva kerestük a (megfelelőnek vélt) helyet, fontos volt, hogy a csalink hatásosabb aktivitással terelje magára a halak figyelmét. Erre a célra balanszírozott (könnyű súlyuk miatt -> „porszívózáskor” elsőként kerülnek a hal szájába) és a lebegő bojli (hóember formában) volt a legmegfelelőbb. Én személy szerint magukat a csalikat leginkább úgy kombináltam, hogy a csalizó bojlit vagy egy magasabb szériájú termékcsaládból, vagy pedig a nagyobb attraktivitással rendelkező Hook bojlik közül választottam ki, tehát a csalétek minden esetben egy magasabb minőségű kategóriát képviselt, mint a többi golyó, amelyekkel etettem. Igen eredményesen vizsgázott Tomi taktikája is, a dupla 16 mm Squid Magic bojli. A csalik mellett nagy figyelmet fordítottunk az előkékre is, amelyek kimondottan puhák voltak, ennek köszönhetően lehetővé tették a csali természetesebb viselkedését a víz alatt. Egy kis akváriumban kipróbáltunk minden kötést az aktuális csalival, aminek épp a használatát terveztük, ezzel is kizárva mindennemű hibalehetőséget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Készül a fogós horogelőke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy apró, de fontos lépés: Az előke merülő képességének növelése 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így nézett ki a helyesen összeállított horogelőke „hóember” kombináció esetén 

 

Az események sorozata…

 

Odafigyeltünk minden apróságra, de első nap sajnos még nem sikerült halat fognunk. Az első „sípszó” a kapásjelzőből csak 24 óra után jött, ekkor egy 2 kg-os compó vette fel a bojlit. Aznap este fél kilenckor fogtuk ki az első pontyot is, amely 7.5 kg-os volt. Az éjszaka hátralévő része csendes volt, így kipihenhettük magunkat az elkövetkező, remélhetőleg eseménydús időszakra. Másnap este fél kilenckor kezdődött ismét az akció, szinte percekre pontosan, mint az előző napon. Ezúttal egy szép pontybarát jött vacsorára, aki a mérleget a 18kg-nál állította meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első darabosabb halunk egy tesztelés alatt álló, „Magic Sausage” névre hallgató bojlira érkezett

 

Ezzel a fogassal már sejtettük, hogy jó úton járunk. Egy óra múlva ez végérvényesen be is bizonyult. Fütyül a jelző… Ugrás a csónakba és kezdődjék hát a tánc! 10 perc után már tudtam, hogy ez pont egy olyan hal lesz, amilyenért visszajöttem ide. Fél óra múlva pillanthattam meg először a pontyot, aki párszor még a mélybe „szökött”, majd nem sokkal később már a győzelem ünneplése folyt a javából – a ponty szákba került. Már amikor a vízből kiemeltem a halat, sejtettem, hogy ez lesz az új rekordom. Nem tévedtem, a mérleg 26,10 kg-ot mutatott, ami azt jelenti, hogy a tavaly kifogott egyéni rekordomon ezúttal 1 kg-ot javítottam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másodjára rögtön bele is keveredtem a sűrűjébe, 26.1 kg, Liver Spice + Magic Spice Pop-Up. Új egyéni pontyrekord

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Remélem, összefutunk legközelebb is!

 

Valami azt súgta, hogy a csalit minél hamarabb vigyem is vissza a meghorgászott helyre, de a kapkodás általában nem szokásom, s emellett ekkor szükség sem igazán volt erre, mert még három botom a vízben volt, meg a csónakkal is csak lehet, hogy megzavarnám a halakat… Ennek ellenére mégis bevittem. De megérte! Hiszen pontosan éjfélkor az ugyanerre a botra ismét egy ponty érkezett, az előzőhöz hasonló szcenárió alapján, csak most egy csodálatos, 19.40 kilós pontyot mérlegelhettünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy hajszál híján 20-as spanyolpikkelyes, Squid-Shrimp horogbojlival

 

A másnap is szépen kezdődött; 7 órakor ébresztés volt, ekkor egy szép 13,50 kg pontyot fogtunk. Mivel ez idáig a nappalokon nem igazán volt kapás, ezért inkább az éjjeli fogásokra voltunk felkészülve, ám a papírforma ezúttal teljesen felborult. 10:15-kor újabb esemény következett, melynek egy szép, 19,10 kg-os ponty lett a végeredménye. Itt már tisztában voltunk azzal, hogy a beállított taktikánk kitűnő, ami 13:10 órakor ismét bemutatkozott egy 16.10kg ponty közreműködésével. Mivel az összes akció az én oldalamon folyt, ezért Tomi és Sandro reggel egy kicsit változtattak a meghorgászott helyeiken, ami később jónak bizonyult, hiszen Tominak elég hamar kapása is lett. 14:15-kor „WAKE UP-WAKE UP”, így harsogott Tomi kapásjelzője, melynek beüzemelője egy gyönyörű, 20,60 kg-os potyesz volt. Ezt követően egy nagyobb csend lett, és reggelig kellett várni a kapásjelző(k) újabb „sípszójára”, csodálkoztunk is, hogy a hal ismét nappal eszik. Ezen a napon Sandro is fogott egy 12,20-as pontyot, nekem ekkor 4 darab 11,4 és 14,10 kg közötti ponty jutott, Tomi pedig kapott egy kevés pihenőt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tomi taktikai módosítása is meghozta a várt eredményt, 20,6 kg, dupla 16 mm-es Squid Magic bojli

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sandro fiam szép tükröse

 

A befejezés története

 

Elérkeztünk a horgásztúra utolsó 24 órájába. Mindenki meg volt elégedve az (addigi) eredménnyel, beszélgettünk a következő horgásztúráinkról, amelyek majd Magyarországon lesznek. Reggel ismét megszólaltak a kapásjelzők, a riasztások elkövetői 11 és 12 kiló közötti pontyok voltak, és egy 16 kg-os „bandavezér” is elfogásra került. Ez volt az én utolsó halam erről horgásztúráról.

Amikor már legkevésbé se számítottunk rá… „WAKE UP WAKE UP, LINE MAYDAY” – Tomi barátom kapásjelzője visít! Tomi nem kedveli a csónakos fárasztást, ezért eleinte a partról indította a küzdelmet. Megállapította, hogy nagyobb halról van szó, én pedig rábeszéltem, hogy szálljon be a csónakba és fogadja el a segítségemet. Amikor a hal a csónakunk alá ért, és először megláttuk, arra gondoltam, hogy megeshet, hogy ez a tó egyik legnagyobb lakója. Ez igazán jó volna…

Hosszú és adrenalin dús fárasztás után a hal a szákban volt – egy óriási pikkelyes ponty. Ahogy a parthoz közeledtünk próbáltuk megsaccolni, hogy van-e 30 kg-os a hal, de végül a mérleg 27 kg-nál állt meg. Tomi kavargó érzelmekkel kísérte vissza a halat vízbe, hiszen egyéni rekordjához még 200g hiányzott volna…

De sebaj, közös eredményünkhöz is sokat hozzátett ez a hal, hiszen bebizonyította, hogy jól választottuk meg a taktikánkat.

Az utolsó éjszaka Tominak még egy 19.40 kilós pontyot is hozott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A horgásztúra legnagyobb hala, 27 kg, dupla 16 mm-es Squid Magic

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tomi és a túrazáró pikkelyes, 19.4 kg 

 

Esős reggelre ébredtünk, ami nem a legjobb volt a pakolás szempontjából. 12 órakor, teljesen elázva hagytuk el a szép osztrák tavat, hiszen már a következő csapat várta, hogy elfoglalhassa a helyünket. Személy szerint én nagyon meg voltam elégedve az eredményünkkel, és magát az FZZ-t immár beírtam „A sikeres horgásztavaim” közé. De ne felejtsük el azt a tényt, hogy továbbra is egy meglehetősen nehéz vízről van szó, így az eredmény átértékelése ebből a szempontból részünkről mindenképp nagy örömre adott okot.