HorgászClub.hu

Miután leadtuk a nevezésünket, azonnal információgyűjtésbe kezdtünk, amelynek alapját az ott megrendezésre került tavaszi verseny biztosította. Néhány héttel indulás előtt kialakítottunk egy sratégiát. Bár ez azért kicsit instabil volt, hiszen nem ismertük a vizet, már a több mint 300 kilométeres távolság miatt sem. Elképzelésünk szerint egyikünk pontyozik, másikunk pedig amurra megy, mert itt az is beleszámított a versenybe. A fellelhető kevés információ alapján célszerű egy távoli és egy közeli etetés létrehozása, hiszen amíg az egyik csapattag fogja a pontyot, addig a másik lehet, hogy pihen, de napközben inkább az amurok jönnek, így a haltalan időszakban is tovább növelhető a fogott súly.

Több mint öt óra utazás után értünk a helyszínre, ahol már a csapatok régi ismerősként köszöntötték egymást, amely azért kissé feszélyezett minket. Próbáltuk felderíteni a vizet, amelyből kiderült, hogy kicsit másként fest az általunk letöltött műholdképnél. Egyben azonban biztosak voltunk, mivel két szektor volt, félidőben pedig csere, először a „B”-be szerettünk volna húzni.

A Harsányi-tározó

Rövid köszöntő után sorsoltak, amely során „hoztam a formámat”. Mivel ezelőtt hosszú ideig a finomszerelékes kategóriában versenyeztem, tudtam, hogy nekem nem szabad húznom. De Zsolti barátom rábeszélt......

Elsőre a 16 szám lett a miénk, amely értelmében ennyiediknek fogunk helyet húzni. Másodszorra sorba mentek ki a jónak hitt helyek, már csak négy golyó volt bent, amikor én következtem. Folyamatosan koncentráltam a „B7” helyre, amely akkor még bent volt. Szétnyitottam a papírt és hát bejött a félelmem: „A5”!

Tudomásul vettük a dolgot és berendezkedtünk a helyünkre és ekkor szembesültünk vele, hogy ez nem egy sétagalopp és hogy mennyire amatőrök vagyunk. Próbáltuk követni Csaba tanácsait és a helyiektől némi információt szerezni. Volt aki azt mondta, jó hogy ide került, mert kell két nap, míg az etetés beéri, így a cserénél már a tutiba fogunk ülni. Volt aki pedig azt, hogy három „rosszabb” hely van a tavon és mi középen ülünk. Egész este szereltünk, hogy reggel minden rendben legyen az induláshoz. A 130 méterre letett bóják azért feszélyeztek minket, no meg sok minden más!

A helyünkre már reggel odatűzött a nap, így csakhamar 37 fok lett, amely tompította az embert és persze a szembelévő oldal látványa! Erdő, árnyék és a kezdés után 5(!) perccel megfogott hal és az azt követő órában további négy! A hely neve „B3” ahol az egyik helyi bojligyártó vert tábort.

A "B3"-as hely

A mi oldalunkon pedig csak a tikkasztó hőség és a tőlünk néhány helyen folyamatosan etető spori rakétájának becsapódása. Ahogy az lenni szokott a nagy igyekezetben jó néhány dolgot otthon hagytunk, így kétszer is útba kellett ejtenem az egyik Miskolci horgászboltot. Az első éjjel végre fogtam egy 7-es pontyot, amely kissé visszahozta belénk a lelket, már azok után, hogy Zsolti barátomnak ez idő alatt már három elment! Azután megkaptuk a várva várt telefont Sanya Mestertől és benne az instrukciókat: 130-as dobások, gyümölcsös bojli és kitartás, no meg egy hűha, amely a helyre irányult! Ők tavasszal ugyanitt voltak és belefutottak egy tizenhatodik helybe amely nem volt jó előjel, már ha csak a köztünk lévő fényévnyi tapasztalatmennyiséget nézem. Másnap éjjel azért fogtunk még hármat, amely már csak vigasz volt a szembelévő helyen lévők 2 ,5 mázsás fogásához képest. Még egy gyors Miskolc, horgászból. Visszaérve Zsolti barátom idegtől feszült arccal várt. Elment négy köztük egy jó tízes! A part menti sekély vízben egyszerűen leverték magukat a horogról. Én pedig mászkálok, nemhogy szákoltam volna!!!

Délelőtt új sorsolás, komoly pofával mentem vissza addigi helyünkre. Mivel bójáinkat még nem szedték ki, elindultam a túloldalra, persze Zsoltinak egy olyan helyet mondtam ahova nem szerettünk volna kerülni! Pedig a már említett „B3” volt az új táborhelyünk. Meg is kaptam érte a magamét, de itt már arra koncentráltunk, hogy megfogjunk minden halat és minimálisra csökkentsük eddigi hibáinkat. Hiszen nem etettünk amurra és két állással mellettünk a „rakétások” besöpörtek 130 kilót! Nem készültünk, csak minimális gyümölcsös bojlival és persze otthon hagytuk aromáinkat és a dippeket is! De sebaj, most itt a tuti! Árnyék, halak, stb.!

Zsolti előző nap feltérképezte az összes hely bojáit, így tudtuk, hova etessünk. Sréhen, észak felé raktuk le azokat. Ekkor újabb meglepetés következett, estig teljes csend, azután este kiadós zápor, majd azért megindultak. Csütörtökön végre megkaptuk a tusoló kulcsát, amelyre négy napja vártunk. Szinte újjászülettem a tisztálkodás után, visszaérve láttam a megszaporodott haltartókat. Végre hat volt a vízben sajnos a versenyen először. Másnap újjabb három zivatar, ami az erős széllel letolta a halaat agáthoz. Kicsit furcsa volt, hiszen 4-5 óránként volt a két etetésről egy-egy kapásunk amelyeket rendre meg is fogtunk, de a közte lévő időben semmi. Már jöttek a mérlegelők amikor Zsolti botja elszólt, szákoltunk és láss csodát az enyém is dudaszó előtt tíz perccel még kettő!

Legnagyobb halunk 13,60 kg

Százhúsz kilós fogásunkkal a 16. helyen zártuk a versenyt, amely nem a világ közepe. De rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk és megismertünk egy új, csodálatos vizet. Persze már hazafelé átbeszéltük mit kell másképp csinálnunk és elhatároztuk, jövőre ismét ott leszünk! Remélem írásomból kivehető néhány alapvető hiba, amelyeből tanulhatnak azok akik most gondolkodnak aznon, hogy mélyebben belevessék magukat a horgászat eme csodálatos részébe!