HorgászClub.hu

Jó hely – jó fogás

Számomra nyilvánvaló, hogy a sikeres pontyozás titka a megfelelő hely kiválasztásában rejlik. Tapasztalataim szerint ezzel nem ért mindenki egyet - sokszor látok embereket olyan helyeken horgászni, ahol én soha meg sem próbálnám. Nagy az esélye a kudarcnak. Persze kivételek mindig akadnak. Sokan legfontosabb szempontnak azt tartják, hogy ne kelljen 10 m-nél többet gyalogolni az autótól. Találkoztam már ilyen választással is: „Ez a hely tavaly nagyon sok halat adott, no meg Józsi a múlt héten emelt ki egy 8 kg-ost”. Ilyen és ehhez hasonló indokokat sorolhatnék – nem ettől lesz megfelelő a hely kiválasztása.

A sikertelenség egyik leggyakoribb oka az, hogy nem a halat helyezik előtérbe a sporttársak. Ezen horgászok abban hisznek, hogy a tavon az Ő csalijuk a legjobb és felszerelésüknek sincs párja a megyében - ezért a pontyok odasereglenek, és az általuk felkínált étkekért versengenek. A vizet kémlelve pedig minden jel arról árulkodik, hogy a tó azon részén egyáltalán nincs uszonyos. Számomra beigazolódni látszik - az esetek többségében a horgászatra szánt idő nagyobb hányadát helykeresésre fordítom, míg a maradékban pecázom. Ez lehetne alapszabály a meghorgászásra szánt terület megkeresése közben.

Célszerű a vizet vizuálisan

felderíteni egy jó távcsővel

A jó találatot nem lehet előre borítékolni. Azt számtalan tényező befolyásolja - évszaktól, napszaktól, az időjárási viszonyok alakulásától egészen a beetetésig. Célszerű a vizet vizuálisan is felderíteni, mert a pontyok egyértelműen felfedik hollétüket. Ugrásaik, fordulásaik, kidugott fejük, hátuk okozta hullámok mind-mind árulkodnak helyükről. A horgászok többsége ezeket a nagyon fontos dolgokat elmulasztja szemrevételezni. Ha látja, akkor sem veszi felhívásnak a halak részéről: - Hahó, ide gyere, itt vagyunk! Ehelyett leül a könnyen megközelíthető legelső helyre, és vár. Eközben kedvenc horgászlapját olvasgatja, és magában morgolódik. Nem kizárt a siker ennél az eljárásnál sem, de nagyobb esélyt kapna a halfogásban, ha ott sportolna, ahol effektíve tartózkodnak kedvenceink - vagy legalább a közelükben. Ha nincs előre lefoglalva helyünk - ugye ismerős a dolog? - akkor először sétáljunk végig a parton. A vizet kémlelve keressük a kicsi jelzéseket, apró mozgásokat. Ne hagyjuk figyelmen kívül a széljárást, a víz tisztaságát, hőmérsékletét sem. A szemrevételezés nem kerül többletköltségbe - egy jó polaroid napszemüveg és egy távcső használatával megéri a fáradozást. Ezek segítségével mindent megláthatunk, ami felfedi uszonyosaink lakhelyét. A parton óvatosan közlekedjünk - a ponty szereti magát otthonosan érezni környezetében. A szélvizekben hangoskodással, zörgéssel megriaszthatjuk őket. Előnyben részesíti a zavartalan, nyugodt helyeket, mint pl. sűrű növényzet vagy hínárral benőtt részek. Oxigénben dús pontok is szóba jöhetnek számukra, de mindennél fontosabb a megfelelő mennyiségű, bőséges táplálék. Nehéz egyből rátapintani mindezekre – ám logikusan közelítve szűkülnek a lehetőségek. A sekélyebb részek nyáron a víz felmelegedése során oxigénhiányossá válnak, ezért itt hiába keresgélünk. Télen a mínuszok és fagyos északi-északkeleti szél lehűti ezeket, így akkor is a mélyebb részeken próbálkozzunk.

Barátaink szeretik a búvóhelyeket is. A partok közelében található a legtöbb - szemünk előtt terülnek el, mégis többször figyelmen kívül hagyjuk azokat. Oda főként az éjszakai órákban merészkednek - napközben sok a zavaró hatás. Olyankor inkább más peremterületeket szemelnek ki: szigetek széleit, félreeső, nyugodt partokat. Egy kevésbé megközelíthető hely is szóba jöhet, mely náddal erősen benőtt. A vizek parti-, partközeli részei tartalmazzák a leggazdagabb táplálékforrást. Ide mindig ellátogatnak az uszonyosok. Az uralkodó szél is koncentrálja e helyek élelemmennyiségét. Ugyanott a vízi éléskamrát növeli a víz mozgása és magas oxigénszintje is. A hőmérséklet legkisebb változása is befolyásolja helyválasztásukat - minden esetben megtérül a vízhőmérséklet megállapítására szánt idő. Különböző mélységű vizeknél változás a nap folyamán is bekövetkezhet, ezért erre is ügyeljünk.

Ugrásaik,fordulásaik árulkodnak

tartózkodási helyükről

Ha kedvenceink nem árulják el tartózkodási helyüket vízfelszín-közeli jelek alapján, ne adjuk fel. Egyéb szempontok alapján is megközelíthetjük őket. A mederfenék tüzetes átvizsgálása hozzásegíthet búvóhelyük feltérképezésében. Ez esetben legcélravezetőbb egy csónak és egy jó halradar. (Ne feledkezzünk meg a mentőmellényről sem, ha vízre szállunk!) A vizsgálatok során nagy figyelmet szenteljünk azon részekre, ahol hirtelen mélységváltozásokkal találkozunk. A halak előnyben részesítik táplálkozásuk és tartózkodásuk nagy részében az elsüllyedt fákat, régi kő- és téglafalakat víztározókban, nagy kiterjedésű fennsíkokat, gátakat és vájatokat régi homok- vagy kavicsbányákban. Olyan pontokon nem érdemes keresni őket, ahol nincsenek búvóhelyek. Ahol teljesen egyenletes a mélység, lapos az aljzat, ott kevés táplálékot nyújt a víz. A pontyokat mágnesként vonzzák a víz mélyén lapuló akadályok. Kedvenc sporthalam nagyon kíváncsi típus. Ha lerögzítenék neki egy idomtalan faágat - egy idő után azt is áttanulmányozná. Minden hasonló jellegű tárgy táplálék lehetőségével kecsegteti, ezért tüzetesen körbejárja. Átvizsgálja, és a későbbiekben akár szaporodásuk helyszínének is kiválaszthatja. Ezeket a részeket megtalálva biztosak lehetünk benne, hogy hallelő helyekre találtunk - annak ellenére, ha esetleg pontyot nem is láttunk a radar képernyőjén.

Ahol teljesen egyenletes a mélység

ott kevés a táplálék

Ha nem rendelkezünk csónakkal vagy nem engedélyezett a használata - a partról próbadobásokkal feltérképezhetjük az előttünk elterülő részeket. Erre megfelelő egy marker úszó. A zsinór végére rögzített 60-80 gr-os ólom segítségével dobjuk be úgy, hogy az úszó a nehezékkel együtt fenékre ereszkedjen. Ügyeljünk a zsinór folyamatos feszességére. Azután engedjük fokozatosan lazára az úszó megjelenéséig a felszínen. Ennek megtörténtével mérjük meg az orsóról leengedett damil hosszát, amit a kifeszítés után lehúztunk. Ez elárulja a vizsgált rész vízmélységét. A későbbiekben az úszó játszhatja a jelzőúszó szerepét is. Erre a helyre már etetőanyagot is dobhatunk. Akár a felcsalizott készséget is - a nem látott zsákmánymegszerzése érdekében. Egy jókora ólom segítségével többet is megtudhatunk a mederről. Dobjuk a kiválasztott részre, várjuk meg, míg teljesen leér, majd lassan vontassuk magunk felé. A lefelé tartott botvég mozgása elárulja a fenék egyenetlenségeit. Ezekből tudunk következtetni az aljzatot borító elemekre: kavics, iszap vagy gyom alkotja azt. Ha finom rezgések jeleznek a bot végén - akkor apró kavics jelenlétére lehet gondolni. Minél kisebbek ezek, annál finomabb az említett takaró. Nagyobb méretű kövek esetén a súly úgy tűnik, mintha elakadna, majd ugrik egyet, és megint megáll. Folyamatos visszahúzásnál - mely közben a bot minimális görbülést jelez - a nehezék iszapot jelent. Kemény vízfenéken tisztán érezhető az ólom becsapódása. Nem úgy hínármezőre érkezéskor. Ha süllyedése során beleakad a növényzetbe, nem lehet a jelenséget észlelni. Puha részeknél is ez történik. Ezek után - ha időnként akadozva jön, majd partra éréskor hínárszálak találhatók készségünkön - egyértelművé válik, hogy gazos résszel állunk szemben. A tesztelés fonott zsinór esetén pontosabb eredményt ad. Annak nincs nyúlása, ezáltal jobban közvetíti az információkat a bot felé. A monofil is alkalmas lehet, ám az rugalmas, ami tompítja az információáramlást. Több dobást végezzünk minden helyre. A tökéletes kép érdekében készítsünk jegyzetet egy erre szánt füzetben. Végezetül összesítsük a tapasztalatokat. Ez alapján az értékelés pontosan megmutatja a meghorgászásra szánt területünk medrét.

A halak előnyben részesítik

táplálkozásuk és tartózkodásuk

nagy részében az elsüllyedt fákat

A tó körül élő vízimadarak is jó barátaink lehetnek. Viselkedésük elárulhatja a halak jelenlétét. Jó előjel, ha az etetésünkön - vagy annak közelében - úszkálnak és eszegetnek. A pontyok a terített asztal turkálása közben a vízfelszín közelébe is sodornak eleséget. A víz felhajtóereje szintén segíti ezt. Sok esetben a szárcsák zuhanása félben marad, és vijjogva repülnek el. Ha pontyokat látnak a kiszemelt helyükön, nem szállnak le oda. Ez furcsán hangzik, de saját megfigyeléseimmel támaszthatom alá. Többször tapasztaltam ezt a jelenséget - jellemzően akkor, amikor szinte kapás-kapást ért. Természetesen e jelenséget kis vízben tapasztaltam.

Számomra beigazolódott - mindig érdemes a pontyok felkutatására időt szentelni. Szerintem a horgászat meghatározóbb eleme ez, mint a felszerelés vagy a csali minősége, márkája. Akkor van esélyünk sikeres sportolásra, ha a halak közelében próbálkozunk horogra csábítással, nemcsak vaktában bedobálunk. Ne időzzünk a tó üres részein - inkább keressük meg, hol tartózkodnak!

A jó helyek szép fogásokat adhatnak ha ügyesek vagyunk

Nagy Csaba