Horgaszclub.hu

Környezetvédelem - A süllő, az éj királynője

Vissza
A süllő egész Európában honos ragadozó; Nagy Britanniától egészen Oroszország közepéig megtalálható. Közép-Európában elsősorban a nagyobb folyókban fordul elő - például a Dunában és a Tiszában -, de a kisebbekben is jól érzi magát.

A Kárpát-medence nagy tavai közül főleg a Balaton és a Velencei-tó híres süllőállományáról. Kedveli az oxigéndús, kemény aljzatú friss vizet. Állandó búvóhelyet keres magának, s vagy ezek takarásából rabol, vagy - főleg éjszaka - a víz felszínén keresi táplálékát. Ilyenkor messzire hallani harsány veretését, amikor ráront a felszínen bandázó kishalakra. Ahol nem talál megfelelő fedezéket, ott a meder egyenetlenségeiben lapul meg.


Állóvizekben főleg bedőlt fák törzse alatt, ágai között vagy nádasokban kell keresni. Az iszapos aljú vizeket nem szereti. Folyóvizekben a kőrézsűk, kőgátak, sarkantyúk, ruganyok alatt, valamint a duzzasztóművek alatti friss vizekben található meg nagyobb számban. Hogy mennyire kedveli a tiszta vizet, arra egyik legjellemzőbb példa a Sajó esete, amelyből évtizedekig hiányzott (igaz, onnan minden élőlényt kipusztított a lúg), de mióta nem mérgezik, ebben a kis folyóban több kapitális példányt fogtak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Könnyen "megborotválja" a kezet.

A süllő teste nyúlánk, oldalról alig lapított, feje hosszúkás, szeme nagy. Szája mélyen hasított, csúcsba nyíló, és számos apró fog van benne; közülük kiemelkedik két pár hosszabb eb- vagy kapófoga. Lényegében ez különbözteti meg leginkább kisebb testű rokonától, a kősüllőtől, amely nem nő akkorára, mint nagyobb "testvére". Színe a hátán zöldesszürke, oldalt ezüst szürkés, hasa fehér. Testét apró, erősen bőrbenőtt pikkelyek borítják. Oldalát 8-12 sötét sáv tarkítja. Hátúszója két részből áll, az elülsőnek kemények, hegyesek a sugarai, a másik lágysugarú úszó. Nemcsak a tüskés hátúszója miatt tanácsos azonban óvatosan nyúlni hozzá: a kopoltyúját is borotvaéles fedőlemez borítja! A süllő annyiban különbözik a csukától, hogy szinte kizárólag éjszaka táplálkozik. Szeme nagy, és nem bírja a fényt, ezért a nap nagy részét a vízfenéken tölti, szinte mozdulatlan állapotban.

ĺvása márciusban, áprilisban történik.

 

A süllő szaporodása

Az európai sügérfélék (Percidae) családjának legnemesebb tagja a fogassüllő (Stizostedionlucioperca L.) gyorsabban és nagyobbra növekszik rokonainál, húsa különlegesen ízletes, jó hálós- és horgászhal.

Mindezekért a haltenyésztő, a halász és a horgász egyaránt nagyra becsüli. A hímek a 3-4., a nőstények a 4-5. nyár után ivarérettek a 300-600 g-os testtömeg elérésekor. Rossz táplálkozási körülmények között a süllő növekedése természetesen lelassul de az ivarérést legfeljebb csak egy évvel késlelteti. Az éhezés a testtömeg kilogramrmra jutó ikraszám (50-200 ezer) jelentős csökkenését okozza. A Balatonon, ahol gyengék a süllők táplálkozási lehetőségei, előfordulnak 250-300 g-os ivarérett négynyaras nőstények 10-30 ezer ikrával a petefészkükben. Ezzel szemben a második legnagyobb magyar állóvíz a Velencei-tó süllői között az ikrások gyakran még a 600-700 g elérésekor sem ivarérettek, tehát csak háromnyarasok.

 

Az ivarérett 1kg-os velencei-tavi nőstények viszont 160-180 ezer ikrát hordoznak. A táplálkozási viszonyok tehát nagyon szoros összefüggésben vannak a süllő testtömeg egységre jutó ikraszámával, a szaporodás hatékonyságának fő alapfeltételével. A süllő 10-14 °C vízhőmérsékleten ívik (Közép- és Észak Európában április-május hónapokban, a kajszibarack virágzásakor).

 

Párosan ívó hal, ikráját nád, fűz- és égerfa vagy más parti növények víz alatti finom gyökérszövedékére rakja. A hímek az ívási időszakban, amikor a víz hőmérséklete a 10-12 °C-ot eléri, kiválasztják a szűkebb ikrázóhelyet. Ott nagyságuktól függően 30-80 cm átmérőjű területről farkukkal legyezőszerűen mozogva letisztítják a lepedéket, iszapot, kisebb kavicsokat és köveket.

 

Ezt a kiválasztott és tiszta "fészket" őrzik fajtársaiktól és a többi halaktól, hajnalonként fejük szitáló mozgatásával igyekeznek ikrást csalni a fészekre. Ha ez sikerül a hím és a nőstény a fészek fölött fejükkel a másik farka felé párba állnak. A násztánc ilyen helyzetben szorosan a fészek fölötti néhány, percenként változó irányú lassú forgás időtartama 30-100 perc. Ez idő alatt a nőstény összes ikráját lerakja. Az egész testen végigfutó remegés kíséri az ivartermékek kibocsátását. A párok legtöbbször hasonló nagyságú példányokból alakulnak.

A szikállományban zsírgolyót tartalmazó ikrák ragadós héjukkal azonnal a letisztított aljzathoz rögzülnek. A termékenyülés általában nagyon jó {85-95%). Gyakori eset, hogy több réteg ikra kerül egymásra. Ilyenkor az alsók között később nagy a fulladásos veszteség, amely penészesedéshez (Saprolegnia) vezet. A tejes 5-8 napon át egyedül őrzi az ikrával telt fészket, távol tartja az ikrafaló halakat az ívóhelyet kereső és a süllővel azonos időben ikrázó koncérokat és közben mellúszóival friss vizet áramoltat az ikrákra.

 

Az embriófejlődés időtartama kb. hét nap. A kikelő süllőlárvák teljesen pigment nélküliek, átlátszóak, hosszuk 5-6 mm, aktív vertikális mozgással úsznak, illetve süllyednek. A 3-4 nap után szemük, fejük és gerinccsatornájuk pigmentálódni kezd, majd száj- és végbélnyílásuk fejlődik. Az ikra és a lárva 7-16°C vízhőmérséklet között nincs veszélyeztetve, az optimum 12-16°C. Fontos feltétel az optimális oxigénellátottság.

 

A süllőlárva lebegő planktonállatokkal (Ratatoriák, Copepodák nauplius lárvái) kezdi táplálkozását. Azonnal ragadozó módon eszik, kiszemeli és egyenként ráugorva kapja el élelmét. A harmadik héten már nagyobb planktonrákokat fogyaszt és 5-8 hetes korában (5-6 cm hosszúság elérésekor) kezdi el ragadozó táplálkozását frissen kelt halivadékkal.

 

Egyes vizekben a süllőivadék-állomány egy része - a későn születettek vagy a parazitákkal nagyon fertőzöttek - a 4-5 cm testnagyság elérésekor már nem talál megfelelő méretű haltáplálékot. Ilyenkor ezek az "elkésett" példányok egész nyáron át plankton, esetleg vízirovar fogyasztására kényszerülneik és az ősz végéig csupán legfeljebb 10 cm hosszúra nőnek. Az ilyen visszamaradt ivadéknak a télfolyamán gyakran 90%-az elpusztul, illetve a nagyobb ragadozók áldozatává lesz.

 

 

 

A gilisztát is kedveli
A halak közül kedveli a nyújtott testű, ezüstös csillogású fajokat, szűk garatnyílásán ezek csúsznak le legkönnyebben. A sügérféléket sem veti meg, nem okoz gondot neki a tüskés hátúszó. A kiszemelt zsákmány megszerzésében közel sem olyan eredményes, mint a csuka vagy a harcsa (talán azért, mert azokénál kisebb a szája). Általában csak minden harmadik próbálkozása sikeres. Ha viszont kedvezőek a körülmények, egymás után képes akár 20-30 halat is bekebelezni - ezt gyomorvizsgálatok bizonyítják. A kishalak mellett nem veti meg például a harmatgilisztát sem, különösen eső után lehet fenekezve ezzel a csalival fogni.

Feltöltve: 2010-12-04 14:34 - Frissítve: 2010-12-04 14:38
Érdekesnek találta? Ossza meg ismerőseivel:
Iwiw Facebook Twitter Tumblr Google
Még üres a kosara? Rendeljen webáruházunkból!
Látogassa meg horgaszclub.hu a ShopMania weboldalon
Neked fontos a KÖRNYEZET- VÉDELEM?


  •  
  • "A földet unokáinktól kaptuk kölcsön" én e szerint élek! (55%)

  •  
  • Amennyire tudom védem a környezetemet! (36%)

  •  
  • Szelektíven gyüjtöm a hulladékot! (7%)

  •  
  • Néha eszembe jut! (2%)

  • Hidegen hagy! (0%)


  • Összesen 127 szavazat érkezett!

Régebbi szavazások



Bezár

HorgászClub Pontyfogó Kupa 600.000 forintos díjazással

A Horgászclub.hu Pontyfogó Kupa harmadik illetve negyedik  ízben kerül megrendezésre. A megmérettetésekre 2012. Május 3-6-ig az 5 tó Horgásztórendszer 3-as taván valamint 1012 június 21-24 között a Malomvölgyi Parkerdőben a Kökényi tónál kerül sor. A versenyekenn fenekező módszerrel, hajszálelőkén felkínált csalikkal lehet horgászni. Az induló csapatok a mérlegelések során elért összespontszámuk alapján nyerik el helyezéseiket.

Gyere és küzdj meg Tornádóval a 600.000 forint nyereményért!

További információk

{title}

{desc}

Tovább...
Bezár