HorgászClub.hu

A növekedés az egész élővilágban általános életjelenség, a fajra jellemző, törvényszerűen végbemenő irreverzibilis, progresszív mennyiségi változás, amely jelentősebb minőségi változások nélkül megy végbe. A növekedés és a differenciálódás a fejlődés szerves része. A fejlődés megfogalmazható a növekedéssel együtt járó minőségi változások sorozataként is. A két alapvető életjelenség tehát nem választható el egymástól. Egyszerűbb, ugyanakkor tágabb értelmű definíció szerint a növekedés az egyed méretbeli (hosszúság, tömeg, térfogat) vagy a populáció egyedszámának változása az időben. Lényegében szervezetek mennyiségi trendjeiről van szó, ami matematikai módszerekkel viszonylag egyszerűen leírható.

A különböző növekedési függvények, az ún. logisztikus vagy a Gompertz-függvény (grafikusanábrázolva görbék) közül a legáltalánosabb érvényű (szigmoid v. S-görbe), amely egykezdeti öngyorsító (exponenciális) és egy inflexió utáni öngátló szakaszból áll.

A hal növekedése rendkívül labilis folyamat, rengeteg külső és belső tényező befolyásolja. A belső tényezők egyike a genotípus. A növekedés bizonyos genetikai determináltságát bizonyítja, hogy a halak között találunk gyorsan és lassan növekvőket, maximális méretüket tekintvek is, (pl. szivárványos ökle) és nagy (pl. harcsa) fajokat. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a halak a magasabbrendű állatokkal ellentétben életük végéig növekednek, minta fák. Minden növekedési folyamat végső soron a sejtek számbeli vagy méretbeli gyarapodásán alapul, sokszor mindkét módozat együtt fordul elő.

A növekedés sejttani alapja tehát az osztódásés a hipertrófia. Szövettenyészetek vizsgálata bizonyítja, hogy a tér és a tápanyag anövekedés limitáló tényezője a szervezeten belül is. A hormonhatások mechanizmusának, elsősorban a hipofízis elülső lebenye által termelt növekedési hormon (GH) szerepének jobb megismerése a jövő nagy lehetősége a halhústermelés fokozására, különös tekintettel a géntechnológiai módszerek rendkívül gyors fejlődésére. A hal növekedése az anyagcsere eredménye, az anabolikus növekmény és katabolikus veszteség különbsége.

Figyelembe véve, hogy az anyagcserére a hőmérséklet meghatározó módon hat, eljutottunk a növekedést is alapvetően befolyásoló egyik külső tényezőhöz. Hasonlóan fontos a rendelkezésre álló táplálék mennyisége és minősége, amit természetes körülmények között a vízi ökoszisztéma kapcsolatrendszere, a táplálék állatok produkciója, a táplálékkonkurencia, stb. szabályoz.

A halak egyedfejlődése a következő életszakaszokra osztható:

1. embrionális életszakasz: megtermékenyítéstől a kikelésig (barázdálódás, csírafejlődés),

2. ivadék (juvenil) életszakasz: az önálló táplálkozás megkezdésétől az ivarérettség

eléréséig (dominálnak a mennyiségi változások),

3. kifejlett (adult) életszakasz: ivarérett kor az öregedésig (szaporodás, a növekedés lassulása),

4. öregedés életszakasza (szenektív periódus): a hal pusztulásáig tart (az életképesség csökkenése).