HorgászClub.hu

Mindezekért a haltenyésztő, a halász és a horgász egyaránt nagyra becsüli. A hímek a 3-4., a nőstények a 4-5. nyár után ivarérettek a 300-600 g-os testtömeg elérésekor. Rossz táplálkozási körülmények között a süllő növekedése természetesen lelassul de az ivarérést legfeljebb csak egy évvel késlelteti. Az éhezés a testtömeg kilogramrmra jutó ikraszám (50-200 ezer) jelentős csökkenését okozza. A Balatonon, ahol gyengék a süllők táplálkozási lehetőségei, előfordulnak 250-300 g-os ivarérett négynyaras nőstények 10-30 ezer ikrával a petefészkükben. Ezzel szemben a második legnagyobb magyar állóvíz a Velencei-tó süllői között az ikrások gyakran még a 600-700 g elérésekor sem ivarérettek, tehát csak háromnyarasok.

Az ivarérett 1kg-os velencei-tavi nőstények viszont 160-180 ezer ikrát hordoznak. A táplálkozási viszonyok tehát nagyon szoros összefüggésben vannak a süllő testtömeg egységre jutó ikraszámával, a szaporodás hatékonyságának fő alapfeltételével. A süllő 10-14 °C vízhőmérsékleten ívik (Közép- és Észak Európában április-május hónapokban, a kajszibarack virágzásakor).

Párosan ívó hal, ikráját nád, fűz- és égerfa vagy más parti növények víz alatti finom gyökérszövedékére rakja. A hímek az ívási időszakban, amikor a víz hőmérséklete a 10-12 °C-ot eléri, kiválasztják a szűkebb ikrázóhelyet. Ott nagyságuktól függően 30-80 cm átmérőjű területről farkukkal legyezőszerűen mozogva letisztítják a lepedéket, iszapot, kisebb kavicsokat és köveket.

Ezt a kiválasztott és tiszta "fészket" őrzik fajtársaiktól és a többi halaktól, hajnalonként fejük szitáló mozgatásával igyekeznek ikrást csalni a fészekre. Ha ez sikerül a hím és a nőstény a fészek fölött fejükkel a másik farka felé párba állnak. A násztánc ilyen helyzetben szorosan a fészek fölötti néhány, percenként változó irányú lassú forgás időtartama 30-100 perc. Ez idő alatt a nőstény összes ikráját lerakja. Az egész testen végigfutó remegés kíséri az ivartermékek kibocsátását. A párok legtöbbször hasonló nagyságú példányokból alakulnak.

A szikállományban zsírgolyót tartalmazó ikrák ragadós héjukkal azonnal a letisztított aljzathoz rögzülnek. A termékenyülés általában nagyon jó {85-95%). Gyakori eset, hogy több réteg ikra kerül egymásra. Ilyenkor az alsók között később nagy a fulladásos veszteség, amely penészesedéshez (Saprolegnia) vezet. A tejes 5-8 napon át egyedül őrzi az ikrával telt fészket, távol tartja az ikrafaló halakat az ívóhelyet kereső és a süllővel azonos időben ikrázó koncérokat és közben mellúszóival friss vizet áramoltat az ikrákra.

Az embriófejlődés időtartama kb. hét nap. A kikelő süllőlárvák teljesen pigment nélküliek, átlátszóak, hosszuk 5-6 mm, aktív vertikális mozgással úsznak, illetve süllyednek. A 3-4 nap után szemük, fejük és gerinccsatornájuk pigmentálódni kezd, majd száj- és végbélnyílásuk fejlődik. Az ikra és a lárva 7-16°C vízhőmérséklet között nincs veszélyeztetve, az optimum 12-16°C. Fontos feltétel az optimális oxigénellátottság.

A süllőlárva 50-120 μm nagyságú lebegő planktonállatokkal (Ratatoriák, Copepodák nauplius lárvái) kezdi táplálkozását. Azonnal ragadozó módon eszik, kiszemeli és egyenként ráugorva kapja el élelmét. A harmadik héten már nagyobb planktonrákokat fogyaszt és 5-8 hetes korában (5-6 cm hosszúság elérésekor) kezdi el ragadozó táplálkozását frissen kelt halivadékkal.

Egyes vizekben a süllőivadék-állomány egy része - a későn születettek vagy a parazitákkal nagyon fertőzöttek - a 4-5 cm testnagyság elérésekor már nem talál megfelelő méretű haltáplálékot. Ilyenkor ezek az "elkésett" példányok egész nyáron át plankton, esetleg vízirovar fogyasztására kényszerülneik és az ősz végéig csupán legfeljebb 10 cm hosszúra nőnek. Az ilyen visszamaradt ivadéknak a télfolyamán gyakran 90%-az elpusztul, illetve a nagyobb ragadozók áldozatává lesz.