HorgászClub.hu

A központi idegrendszert az agyvelő és gerincvelő alkotja. A környéki idegrendszer a központból kilépő és oda bevezető agy- és gerincvelő idegekből, valamint a test idegvégződéseinek rendszeréből áll.

Az agy- és gerincvelő tömegaránya kisebb, mint az emlősöknél, a pontynál például 2,5:1, míg ez az arány a delfinnél 10:1. Az ingerületvezetés viszonylag lassú (2,5 m/sec szemben a magasabbrendű gerincesek 50-100m/secundumos sebességével) és a halaknál ez is hőmérsékletfüggő. A hipotalamusz szabályozza az agyalapi mirigy (hipofízis) működését, ami az endokrin rendszer karmestere.

Elülső lebenyének hormonjai hatnak az ivarszervekre, a mellékvesére, a hasnyálmirigyre és a növekedésre.

A középső és hátsó lebeny hormonjai az anyagcserét, a színsejtek működését és az ivari életet serkentik. A pajzsmirigynek megfelelő thyroid mirigy nem egységes szerv, tiroxin hormonja a növekedésre és az ivarérésre hat elsősorban. (Mellékpajzsmirigyet a halakban nem találtak, ennek szerepét az ún. ultimobranchiális szerv látja el, ami a kopoltyúk mögött, a nyelőcső alatt található.)

A mellékvese diffúz szerv, a kéreg és velőállomány elkülönülve helyezkedik el a testüregben. Az adrenalin és a hasnyálmirigy (mely szintén nem egységes szerv a halaknál) által termeltinzulin összhatása biztosítja az állandó vércukorszintet.

A csecsemőmirigy (timusz) hormonja a növekedést serkenti, a korai nemi érést gátolja. A tobozmirigy a halaknál is egyfajta harmadik szemként” működik, de hormont is termel. Az ivarmirigyek hormontermelő tevékenysége váltja ki az ivarzás jeleit és a - sokszor nehezen észlelhető - másodlagos ivarjelleget. A halat érő külső és belső ingereket az érzékszervek veszik fel és továbbítják az idegközpontba.

A halak ízlelőszervét a hámba ágyazódó, a szájüregben, az ajkakon, bajuszszálakon, esetleg a bőrben elszórtan található ízlelőbimbók képezik. A páros szaglószerv az orrüregben (szaglógödör) helyezkedik el, és különösen fejlett a rajban élő ill. vándorló fajoknál.

A halak látószerve szemhéj és könnyüreg nélküli, fajonként változó fejlettségű szem. A halak- szemük felépítéséből adódóan - rövidlátók, csak 1-2 m távolságra látnak élesen. A szem állapotából, helyzetéből, színéből - kellő gyakorlattal - a hal egészségi állapotára is következtethetünk.

A hal érzékeli a hőmérsékletváltozásokat, de hőérzékelő receptorairól még igen keveset tudunk. A nyomásérzékelő tapintósejtek a bőrben elszórtan, a száj környékén sűrűbben találhatók.

A víz áramlásának érzékelésére a halaknál speciális érzékszerv, az oldalvonal fejlődött ki. Az oldalvonal a test mindkét oldalán, általában a középvonalban futó, a bőrbe süllyedő csatornarendszer, amelynek kocsonyás anyagában csillangós érzősejtek képeznek érzőbimbókat. A rendkívül érzékeny oldalvonal segítségével zavaros vízben, sőt vakon is teljes biztonsággal tájékozódik a hal.

A halak egyensúlyozó- és hallószerve a koponyába zárt belső fül. A halnak füle, külső hallójárata, dobhártyája nincs, a hangrezgéseket a bőr és az izomzat közvetítésével az úszóhólyag veszi fel. A halak egy részénél az úszóhólyag előrenyúlik a koponyáig és így kerül kapcsolatbaa belső füllel. Azoknál a fajoknál (pontyfélék, harcsa), ahol ez a kapcsolat nincs meg, az úszóhólyag által felvett rezgéseket a nyakcsigolyák oldalán elhelyezkedő Weber-féle csontocskákközvetítik a belső fülbe. Az úszóhólyag a halak hidrosztatikus szerve, amelynek elsődleges funkciója a hal fajsúlyának szabályozása. A zárt úszóhólyagos halaknál (pl. a sügérfélék) néhány napos lárvakorban, az első feltöltődés (légkapás) után összeköttetése megszűnikaz előbéllel. Ezután az ún. gázmirigy sejtjei “termelik” a vérből a gázkeveréket és a felesleget egy másik sejtcsoport távolítja el. A nyílt úszóhólyagos halaknál a légjárat nem záródik el, és ezek a fajok szükség esetén a víz színéről is képesek levegőt préselni az úszóhólyagjukba.