HorgászClub.hu

A hal változó testhőmérsékletű (poikiloterm) állat, életfolyamatainak sebessége tehát a környező víz hőmérsékletétől függ. Mint minden élőlény, a hal is a környezetével folytatott aktív anyagcsere révén tartja fennéletét. Táplálékában a tápanyagok legkülönbözőbb variációival találkozik, amiket integráló rendszere a végső testanyagokká alakít.

Az elfogyasztott élelem energiájának egy része annakmegkeresésére, egy része alapanyagcserére, más része szövetregenerációra fordítódik, egy része kiválasztódik és csak a fennmaradó energiahányad szolgálja a tömeggyarapodást eredményező növekedést. A táplálékkal felvett energia hasznosulásának útja tehát a magasabbrendű gerincesekéhez hasonló, az emészthető és főleg a metabolizálható energia aránya azonban a melegvérű állatokhoz képest kedvezőbben alakul. Ennek oka a halak kiválasztásában keresendő.

A fehérjeanyagcsere végterméke halaknál 70-80 %-ban ammónia és 20-30 %-ban karbamid. A nagyarányú ammónia kiválasztás csökkenti a dezaminálásnak és a karbamid szintézisnek köszönhető hőveszteséget. Ez a tény, valamint az, hogy a halak nem fordítanak energiát az állandó testhőmérséklet fenntartására, teszi lehetővé a melegvérű állatokénál sok esetben hatékonyabb energia- és fehérje hasznosítást. A halak alapanyagcseréjének energiaszükséglete csupán egytizede, egyhuszada a melegvérű állatokénak.

Az emészthető- és metabolizálható energia konkrét, kísérletes meghatározása ugyanakkor a vízi környezet miatt komoly módszertani nehézségekbe ütközik.A halak energiaszükséglete függ:

-a víz hőmérsékletétől (minden 10 °C vízhőfok-emelkedés- az optimum eléréséig - közel megkétszerezi az anyagcsere sebességét),

-a hal méretétől (mivel az anyagcsere a test felszínével arányos),

-a táplálék összetételétől és a hal élettani aktivitásától (pl. szaporodás).

A test fenntartásának és a növekedésnek halfajonként változó az energiaigénye. Egy kg hústöbblet előállításához kb. 8,4-19,3 MJ szükséges. Az élet fenntartásához szükséges energiát a táplálkozás biztosítja. A hal első táplálékát az ikra szikanyaga jelenti. A halivadék még a szikzacskó teljes felszívódása előtt megkezdi az önálló táplálkozást, az apró vízi szervezetek fogyasztását.

A halfajokat a kifejlett korukra jellemző táplálkozásmód szerint csoportosíthatjuk:

1, békés halak

- növényevők (amur, fehér busa)

- mindenevők (ponty, keszegfélék)

- apróállat evők (garda, tokfélék)

2, ragadozó halak (csuka, harcsa, süllő, stb.)

Megkülönböztetünk fő-, mellék-, alkalmi- és szükségtáplálékot, ami halfajonként és élőhelyenként is változik. A fajra jellemző táplálkozásmódot a fej formája és a szájnyílás elhelyezkedése, ill. nagysága alapján egyszerűen megítélhetjük.

A békés halak szájnyílása felső, alsó vagy végállású és viszonylag kicsi. A ragadozók szájnyílása nagy, mélyen hasított, szájüregükben gyökér nélküli, ún. ránőtt fogak találhatók. Sok fajnál az ajkak környékén bajusz-szálak, speciális ízlelő és tapintószervek segítik a táplálék megkeresését és felvételét. A békés halaknál fogak nincsenek, de a pontyfélék garatüregében egy sajátos csontpár található s ezen a fajra jellemző alakú garatfogak ülnek, egy, kettő vagy három sorban. Elrendeződésüket számszerűen a garatfogképlet fejezi ki (a pontyé 1.1.3. - 3.1.1.). Feladatuk a táplálék durva aprítása és továbbítása.

A halak előbél szakasza (száj, garat, nyelőcső) rövid. Ragadozó halaknál a tágulékony, zsákszerű gyomorba jut a táplálék, ahol megkezdődik az emésztés. A gyomornedv sósavat és pepszint tartalmaz, pH-ja 3-5, erősen savas. Az emésztést és a felszívódást egyes fajoknál a gyomorhoz csatlakozó pilórusz-függelékek segítik.

Békés halaknál gyomor nincs, a nyelőcső után a közép- majd az utóbél következik. A bélnyálkahártya és a hasnyálmirigy enzimjei 6,7-7,7-es pH érték mellett bontják a fehérjéket (tripszin, erepszin), a zsírokat (lipáz) és a szénhidrátokat (amiláz, maltáz). A zsíremésztést a máj termelte epe segíti. A közép- és utóbél a ragadozó és a békés halaknál hasonló felépítésű, de a békés halak bélcsatornája hosszabb és tekervényesebb mint a ragadozóké.

A bélcsatorna : testhossz arány a ragadozóknál 0,7-1,5, a mindenevőknél 2-3 között, míg a főleg növényeket és szerves törmeléket fogyasztó fajoknál 2-10 között alakul. A vitaminok és ásványi anyagok hiánya a táplálékban ugyanúgy hiánybetegségek kialakulásához vezet, mint emlős háziállatainknál. Hagyományos, tógazdasági technológiánál ez nem következik be, de az intenzív halhús termelő rendszerekben (pl. pisztrángnál) a komplett tápok nélkülözhetetlenek.