HorgászClub.hu

Mindhárom nagyra növő halfajnak Délkelet-Ázsia óriási monszun folyóiban van az őshazája. Kihelyezésükkel a pontyos tavak hozama többlet takarmányozás nélkül jelentősen növelhető.

Délkelet-Ázsia (főként Kína) bővizű folyam óriásai tavasszal és a nyári esők idején erősen megáradnak és azokon a szakaszokon, ahol a táj természeti adottságai következtében nem képesek kilépni medrükből folyásuk meggyorsul.

A három említett halfaj ívóterülete ezeken az esőzések alatt gyors folyású, köves, kavicsos aljú folyószakaszokon van. A rohanó víz alsó rétegeiben ívik az amur, középen a pettyes busa, a felszínhez közel pedig a fehérbusa. Az ívás lassú körforgással kezdődik, majd az egyre hevesebbé váló csoportos kergetőzés közben az ikrások és a tejesek ivartermékeiket a vízbe juttatják, ahol másodpercek alatt végbemegy a termékenyülés.

A kezdetben apró, átlagosan 1 mm átmérőjű ikra vízbe jutva rohamosan duzzadni kezd, a petesejt és az ikrahéj közé (aperivitellináris térbe) víz szivárog. Az ikra növekedésével arányosan egyre könnyebbé válik, végül néhány óra múlva, amikor eléri végleges nagyságát és eredeti térfogatának 40- sőt 100-szorosára is növekszik, sűrűsége(fajsúlya) csaknem a vízével azonossá válik (pelágikus ikratípus).

Ez a könnyű lebegő ikra gyorsan sodródik a rohanó vízben, ennek következtében az igen gyors embriogenezis alatt végig optimális az oxigén ellátottsága. Az embriogenezis olyan gyors hogy a 20-25 °C-os vízben a termékenyítést követően 24-36 óra múlva az önálló úszásra képes lárva már ki is kel az ikrából. A kikelő lárva tovább sodródik a folyókban egészen addig, amíg szervei kifejlődése folytán képessé válik az önálló úszásra és táplálkozásra. Ekkor kihúzódík a folyók szélvízeibe, elöntött árterületekre, ahol optimális életfeltételeket, elsősorban igen kedvező táplálkozási viszonyokat talál és nagyon gyorsan növekedni kezd.

Életének első heteiben a legtöbb halfajhoz hasonlóan a növényevő halak ivadéka is a mikro- és mezozoo planktonhoz tartozó élőlényeket fogyasztja (Rotatoriák, apró Copepodák és Cladocerák), majd fokozatosan áttér a fajra jellemző végleges táplálékra. Az élelemváltás leghamarabb a fehérbusánál következik be, már 2 hetes korában jelentős mennyiségű algát fogyaszthat. Az amur a növényi táplálékra általában 3-9 hetes korában (4-5 cm-es testnagyság elérésekor) tér át, a pettyes busa viszont zooplanktonevő marad.

Ivás után a szülőhalak visszatérnek a számukra optimális részben állóvízi jellegű folyószakaszokba, ahol a kedvező táplálkozási viszonyok között megkezdődik a következő ivarsejtgeneráció gyors fejlődése.