HorgászClub.hu

De ha jól emlékszem még alig voltam kilenc hónapos amikor apuékkal egy tavaszi napon útnak indultunk és meg sem álltunk egészen Merenyéig. A felnőttek minden -féle, állítólag nagyon fontos dologról beszélgettek. Én magam azonban mit sem törődve ezekkel a dolgokkal, alig vártam, hogy kézbe vegyem az első horgászbotomat!

Már elmúltam egy éves és nyár lévén eltöltöttünk néhány napot valamelyik Tolna megyei tónál. Hogy melyik volt az már nem emlékszem pontosan, de jó nagy víz volt, annyi biztos. Mi pedig ott sátraztunk három napig és horgásztunk éjjel-nappal. Na jó, én éjjel azért aludtam, de nappal mindenben segédkeztem, még abban is, hogy a horogra csak a legjobb bojlik kerüljenek!

Még abban az évben egy nagyon hosszú autókázás után értünk egy távoli tóra, ami az ország másik végén van valahol. Kicsit furcsa volt a sok sátor és sok horgász, de később rájöttem, hogy ez volt életem első versenye ahol ott voltam! Nem is akármilyen versenyen! A Pontyfogó Országos Bajnokságon! Igaz most még csak nézőként...

Arról nem is beszélve, hogy voltam egy helyen, ahol úszókat csináltak! Ennyi úszót még soha nem láttam és mind különböző színű!

Tavaly ősszel vendégek érkeztek hozzánk. Apu meghívására valamelyik másik horgászoldaltól. Persze nekem ott kellet lennem velük. És hát ott egy akkora harcsát láttam, ami még annál is nagyobb volt mint amit a Cápa bátyám fogott tavasszal. Három napot voltunk a vízparton, csak sajnos anyu éjszakára mindig hazavitt aludni.

Képzeljétek! Egyik délután azt láttam, hogy apu nagyon készülődik valahova! Tudtam, hogy résen kell lennem! Mivel sok ruhát húzott azonnal egyértelművé vált, hogy horgászat lesz a dologból! Nem is akármilyen horgászat. Hiszen kint alig volt 3 fok. Hiába a sok felesleges beszéd, hogy „kicsi vagy még” meg hasonlók,én nem hagytam magam! Történjék bármi, nekem most mennem kell, hiszen egy igazi téli horgászaton még nem voltam. Ennyire még soha nem örültem, hogy öltöznöm kell. Nemsokára már úton is voltunk Drávaszabolcs felé. Már alig vártam, hogy odaérjünk és annyira megörültem a vízparton, hogy szinte kiugrottam a gyerekülésből! Még az övről is elfelejtkeztem.

Gyorsan kipakoltunk. Persze mindenbe segítettem és az én botomat kellet először bedobni, de persze mielőtt ellenőriztem, hogy apu rendesen felrakta e a horogra. Lassan ránk sötétedett én pedig kicsit türelmetlen voltam és többször is kitekertem a szerelékemet. De hát alig vártam, hogy kapásom legyen! Már nagyon sötét volt a köd is leszállt és az eső is esett! Még szerencse, hogy a nagyok a híd alatt foglaltak helyet. Már nyolc óra volt amikor összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Én elaludtam a kocsiban és csak akkor ébredtem amikor már otthon anyukám is ott volt. Sajnos halat nem fogtunk, de végre először elmehettem egy igazi téli horgászatra.

Rögtön el is határoztam, minden hasonló horgászatról írok itt egy pár sort!

Dominik