HorgászClub.hu

A Szövetségi Kapitányt nem akartam zavarni, ahogy telefonon elmondta, éppen az eredményeket összesítették. Fél órányi várakozás után megérkezett Nagy Attila, néhány percet beszélgettünk, majd megjelent két fiatalember egy operatőr és egy riporter kíséretében. A lassanként megérkező többi csapattól félrevonulva készített velük interjút a F&H tévé. Két fiatalemberrel, akiknek látszott az arcukon a szerénység, aki nem viseltek szponzorokkal teletűzdelt pólót, akik akkor még talán fel sem fogták: Ők 2009.-ben Magyarországon a Pontyfogó Országos Bajnokok!

A dobogó legfelső fokán

Majd egy hónappal az eredményhirdetést követően újra elbeszélgettem velük, egy interjú keretén belül, hogy a HorgászClub látogatói megismerjék ezt a két nagyszerű horgászt.

Azt már tudjuk, hogy 2009.-ben Ti vagytok a legjobb pontyfogó csapat az országban! De mióta alkottok egy párost?

- A 2005-ben ismertük meg egymást a Maconkai feederversenyen. Egy jól összeszokott baráti társasággal buliztunk a versenyt megelőző napon, mikor kiszúrtam a sziget csücskében ücsörgő négy embert. Mivel ők is a feederversenyre jöttek, természetesen őket is odahívtam a társaságba. Ezen estének köszönhetően két nagyon jó barátra is szert tehettem Csirmaz Gábor és Kovács István személyében. Jó dolgok az életben apróságokkal kezdődnek. Komolyabb barátságunk illetve csapatba rendeződésünk 2006-ban történt meg, amikor is Lehetőséget kaptunk arra, hogy a Maconkai K-Karp kupákon a versennyel egy időben teszteljük a tó két részletét. Ez olyan jól sikerült, hogy 2007-ben lehetőséget kaptunk arra, hogy élesben is induljunk a bojlis versenyen. Tehát idei évben van a harmadik szezon az, amikor versenyzünk. Mondhatni, a sok-sok éves versenymúlttal rendelkező csapatokhoz képest kezdőnek számítunk.

Gábor (Csiga) és Sándor (Sanyamester)

Volt valami kötelék a horgászathoz gyermekkorotokban is, vagy később szerettetek bele ebbe a hobbiba?

- Mindketten már gyermekkorban megszerettük a horgászatot. Így, már ha lehet ilyet mondani, a horgászat igen fiatal korunktól természetes létünkké vált, mint hobbi.

Rögtön pontyfogás, vagy esetleg kipróbáltátok magatokat más kategóriában is?

Gábor barátom finomszerelékes horgászként kezdte pályafutását. 1999-ben a B-A-Z megyei felnőtt egyéni bajnokságon 1. helyezést ért el, a csapatbajnokságon pedig a 3. helyezett csapat tagja. 2001-ben Sárospatakon megyei egyéni bajnokságon 3. helyezést, és több háziversenyen is számtalan dobogós helyezést sikerült elérnie. Jómagam mind a mai napig feeder rajongó vagyok. Első kupámat még 2003-ban kedvenc feederemnek köszönhettem. Be kell, hogy valljam, még manapság is hamarabb veszek kézbe feedert, vagy spiccbotot, mint bojlist. Hasonlóan gondolkodik Gábor is. Mindennek meg van a maga ideje és helye. Jó-jó a bojlis bot, de azon kívül létezik más is. Mindketten még pergetgetünk is több-kevesebb sikerrel, engem meg a műlegyezés is egyre inkább vonz. Lehet, a jövőben valamikor legyes ruhácskában lehet majd egy bozót rejtekében megtalálni.

Creative Company! Úgy érzem valami mást is takar ez a név mint csupán egy jólcsengő csapatelnevezés?

- Sokat gondolkodtunk a csapat elnevezésén. Nem akartunk semmi „Carp Team” meg hasonlót. Mivel anyagilag nem vagyunk túl jól eleresztve, ezért mindig kreatívkodnunk, gondolkodnunk kellett, egyfolytában áthidaló megoldásokat kellett kitalálnunk egy-egy felmerült probléma megoldására, ezért mondhatni magától értetődően jött az elnevezés.Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindig jól is esett nekünk az, ha a szokványostól eltérő, meglepő dolgot tudtunk kitalálni, legyen szó bármiről is. Jó érzés az, ha valami egészen újat, újszerűt képesek vagyunk kitalálni, felfedezni.

Creatív elakadt zsinór vágó "készülék"

Amikor megtudtátok, hogy idén végre lesz Ponytfogo O. B. egyértelmű volt az indulásotok?

- Első körben nem 100 százalékig volt egyértelmű az indulásunk. Bár részt vettem kezdetektől a szervezésben, segítettem, amiben tudtam, versenyszabályzatot írtam, Gábor megszervezte a Hoór-völgyi tározót, de az-az átkozott idő és pénz tényező minket is alaposan kontrol alatt tartott. Aztán némi áldozatot és kompromisszumot vállalva úgy döntöttünk, nevezünk. Néha olyan érzése van az embernek, elsiette ezt a döntést…

Milyen érzés, hogy mostantól egy évig Ti "ültök" Magyarország Pontyfogó "trónján"? Változott valami?

- Az érzés csodás. De van némi kis keserű íz is az örömünkben. Jobb lett volna, ha sokkal több a résztvevő csapatok száma, és nagyszámú nevező közül sikerül kivívni ezt a címet. Majd talán máskor, következőleg többen lesznek…

Nyakunkon a V.B! Senki nem szeret esélyeket latolgatni, de mégis, mi, akik szurkolunk a Magyar Pontyfogó Válogatottnak, mire számíthatunk?

- Hm, ez jó kérdés, és egyben nem is jó. Mi, akik kimegyünk, mind nyerni megyünk ki. Az esélyeket akkor tudnánk igazán objektíven latolgatni, ha többet tudnánk a vízről, az ellenfelekről. De ezekről nagyon kevés érdemi információról rendelkezünk. Ami a lényeg, hogy mindannyian optimisták vagyunk, nagy lelkesedéssel és óriási harci hévvel várjuk a világbajnokságot. Ami erőnkből és tudásunkból telik, mi mindannyian mindent meg fogunk tenni a siker, a győzelem érdekében.

Megvan a kellő információ a vízről? No, meg a támogatás az induláshoz?

- Még mindkettő kevés, ahogy az előbb mondtam, ám bízom abban, hogy október közepére már minden összeilleszkedik jól használhatóan.

Sok támadás érte a Szövetségi Kapitányt a versenyen résztvevő kevés csapat miatt. Most pedig itt az újabb "balhé" amely borzolja a kedélyeket! Mármint, hogy a MOHOSZ kizárta a Ladányi-Pónyi duót a keretből! MI erről a véleményetek?

- Szerintem nem a szövetségi kapitányt kéne hibáztatni a kevés résztvevő miatt. Nagyon kevés idő volt az, mi eltelt a szervezéstől a versenyig. Egy hasonló volumenű versenyt minimum az azt megelőző év végéig be kellett volna harangozni. Mire megszületett a kiírás, már csapatok tucatjai fizették be a nevezésüket a Magyarországon megrendezésre kerülő számtalan más bojlis és pontyfogó verseny valamelyikére. Nagyon sokan ráadásul, akik hallottak is az OB megindulásáról, inkább a kivárás taktikáját választották. S sajnos van egy harmadik csoport is, akik nem is hallottak az OB-re való nevezés lehetőségéről. Szóval ez az egész olyan kissé kelet európaiasra sikeredett. De remélem, lesz ez még sokkal jobb, gördülékenyebb is. Mindannyiunkat felháborított a tény, hogy a Ladányi-Ponyi duót kizárták a VB-re induló csapatok közül. Nem jó ez így. Mindannyian nagyon kíváncsiak lennénk az okokra. Remélem, egyszer a miértek is napvilágot látnak. Addig is mindünk reméli, hogy Tamás a tapasztalatával segíti a válogatott munkáját. Szükség van a tudására.

Nem sokat számítottak erre, hogy Ti nyeritek meg az O.B.-t. Mi volt a siker titka?

- Na, azért mi reménykedtünk győzelmünkben, másképpen nem is neveztünk volna be. Már a nevezés leadásakor tudtuk, hogy valószínűleg erős csapatokkal szemben kell majd helyt állnunk. Így is lett.Mi volt a siker titka? Hát ez nehéz kérdés. Talán a gondolkodásmódunk és a küzdeni akarásunk. A második és a harmadik fordulóban is nagyon gyenge helyre kerültünk, és mindkétszer onnét is sikerült győznünk. Az első fordulóban még csak ismerkedtünk a vízzel, mint mindenki más, ám a második és harmadik fordulóra már megtaláltuk azt a taktikát, amiről azt gondoltuk, hogy a sikerünk kulcsa lehet. Titokról szó sincs. Figyelni, tapasztalni, alkalmazkodni, tanulni kell. És ha már meg van a megfelelő taktika, a megfelelő végszerelék, a megfelelő csali és a megfelelő etetési mód, akkor ki kell tartani ezek mellett, nem váltogatni, nem kapkodni össze-vissza.

Egy ponty az O. B.-n

Simai József